Az eszköz-adásvételi ügylet során maga az érintett vagyontárgy kerül átruházásra a kapcsolódó jogokkal (kivitelezői szavatosságokkal és biztosítékokkal, szellemi tulajdonjogokkal) és szerződésekkel (üzemeltetési szerződésekkel, beszállítói szerződésekkel) együtt. Az eladó és a vevő rendszerint adásvételi keretszerződést köt egymással, amelyben pontosan azonosítják és rögzítik az átadásra kerülő eszközöket és kötelezettségeket, valamint szabályozzák az átadással kapcsolatos kérdéseket (szavatossági és kártérítési kötelezettségek, felelősség korlátozása, szavatossági és kártérítési igények kezelése stb.). A felek az eszközök és szerződések átruházása kapcsán kiegészítő megállapodásokat (ingatlan-adásvételi szerződés, szerződés-átruházási megállapodás stb.) is kötnek egymással, a vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban. Ennek érdekében a felek a fogalommeghatározások között definiálják az eszközök és kötelezettségek különféle kategóriáit, az egyes kategóriákba tartozó eszközöket pedig az említett kiegészítő megállapodásokban sorolják fel.

Az ingatlanügyletekben a felek rendszerint megállapítanak egy felső határt a szavatossági kötelezettségek megszegéséből származó fizetési kötelezettségekre, melynek mértéke a teljes vételár valamilyen százalékában van meghatározva.

Az információfeltárás során az eladó mérsékelni igyekszik a vevővel szemben fennálló szavatossági felelősségét. A megfelelően "feltárt" körülményekkel összefüggő kockázatokat a vevő gyakorlatilag átvállalja. A megfelelően "feltárt" körülményekből eredő károk tekintetében a vevő nem indíthat szavatossági igénnyel kapcsolatos pert az eladó ellen a zárást követően. A közhiteles nyilvántartásokban elérhető információk (éves beszámolók, ingatlan-nyilvántartás, cégjegyzék, stb.) szintén korlátozzák az eladó felelősségét.

A kezesség a kezes járulékos kötelezettségvállalása, amelynek értelmében a jogosult a kezest teljesítésre (fizetésre) kötelezheti, amennyiben az adós nem teljesíti a jogosult felé fennálló fizetési kötelezettségét. A kezes nemcsak a saját kifogásait érvényesítheti a hitelezővel szemben, de ugyanazokkal a kifogásokkal is élhet, amelyek az adóst is megilletik. A magyar jog a kezesség két típusát különbözteti meg: (i) az egyszerű vagy sortartó kezesség, amikor is a kezes akkor köteles helytállni, ha a követelés észszerű időn belül nem érvényesíthető az adóssal szemben, valamint (ii) a készfizető kezesség, amelynek keretében a jogosult anélkül követelheti a kezestől a teljesítést, hogy az adóssal szemben előzetesen megkísérelte volna érvényesíteni a követelését.

A locked-box mechanizmus alkalmazásakor a felek már az adásvételi szerződés aláírását megelőzően megállapodnak a vételárról, amelynek összegét egy, az aláírás napját megelőző fordulónapra, az úgynevezett "locked-box időpontra" vonatkozó nyilvántartások alapján állapítják meg. A vételár összege számos különböző paraméter (például a készpénz- és hitelállomány nélküli, illetve normalizált működőtőke, valamint a nettó eszközérték vagy nyereség) alapján megállapítható – ezek mindegyike a vevői átvilágítás alapján kerül kijelölésre, további árkorrekciós mechanizmusok alkalmazása nélkül. Az aláírás időpontját megelőző locked-box időpont és a zárás közötti időszakban folytatott gazdasági tevékenységből eredő kockázatokat a vevő viseli, és a vevőt illeti meg az ebben az időszakban realizált nyereség is. A felek különféle szerződéses biztosítékok (ún. értékmegőrzési rendelkezések) alkalmazásával biztosítják, hogy az eladó a locked-box időpontot követően már ne tudja csökkenteni a céltársaság értékét.

Az ingatlanügyletekben az objektív kártérítési kötelezettségek olyan szerződéses kötelezettségvállalások, amelyek keretében az eladó vállalja, hogy kártérítést fizet a vevő részére a zárást követően esetlegesen felmerülő és előzetesen ismert konkrét kötelezettségek tekintetében. Miután a vevő az átvilágítás során felmérte a főbb kockázati területeket, a felek szükség esetén megállapodhatnak az objektív kártérítési kötelezettségek feltételeiben. A szavatossági és az objektív kártérítési kötelezettségek abban különböznek egymástól, hogy az objektív kártérítési kötelezettségek az adásvételi szerződés általános rendelkezései közé tartoznak, amelyeket a vevő az objektív kártérítési kötelezettség alapjául szolgáló esemény felmerülésekor érvényesíthet (például abban az esetben, ha a céltársaságot az illetékes hatóság megbírságolja, mert a zárást megelőző időszakban nem rendelkezett a tevékenység végzéséhez szükséges engedéllyel), a szavatosságok pedig az eladó a megszerezni kívánt vállalkozás vagy vagyontárgyak vonatkozásában tett kijelentések. Ha az eladó ezen szavatossági kijelentései valótlannak bizonyulnak, akkor a vevő jogosult a kárai megtérítését követelni.

Egy portfolióügylet során a vevő egyszerre több ingatlant vásárol meg az eladótól (akár részesedés-adásvételi, akár eszköz-adásvételi ügylet formájában). A portfolió rendszerint ugyanolyan típusú eszközöket tartalmaz, amelyek ugyanazon a földrajzi területen találhatók (például irodaházak a közép- és kelet-európai régió különböző városaiban).

A részesedés-adásvételi ügylet során a vagyontárgyat birtokló jogi személy, valamint a vagyontárgy vállalkozási tevékenység keretében történő üzemeltetéséhez szükséges szerződések és jogok átadása valósul meg. A részesedés-adásvételi ügylet keretében rendszerint egyetlen részesedés-adásvételi szerződés jön létre, amelyben a felek rögzítik a céltársaságban fennálló üzletrész adásvételére vonatkozó megállapodást, az ellenértéket (beleértve az ellenérték megfizetésének módját és időpontját is), a zárási feltételeket, a zárással kapcsolatos intézkedéseket, valamint a szavatossági és kártérítési kötelezettségeket.

Az adásvételi szerződésekben rögzített szavatosságok a megszerzett eszközökkel, illetve részesedésekkel, az eszközök és a céltársaság állapotával, valamint a céltársaság vállalkozási tevékenységével kapcsolatos, szerződésbe foglalt vállalások. A szavatosságok célja kettős: (i) információt szerezni a vagyontárgyakról és a céltársaságról (az átvilágítási folyamat kiegészítéseként), ezáltal segíteni a vagyontárgyak és a céltársaság értékének pontosabb meghatározását, valamint (ii) jogorvoslati lehetőséget (szavatossági igény érvényesítésének lehetőségét) biztosítani a vevő számára arra az esetre, ha a szavatosságvállalások nem teljesülnek, és emiatt a részesedés, illetve az eszközök értéke csökken.

A tranzakciós biztosítás az adásvételi szerződésben vállalt szavatossági kötelezettségek megsértéséből származó fizetési kötelezettségre, illetve egyéb konkrét szerződéses kártérítési kötelezettség teljesítésére biztosít fedezetet. A tranzakciós biztosításoknak két fő típusát különböztetjük meg: az eladó oldali és a vevő oldali biztosítást. Az eladó oldali tranzakciós biztosítást az eladó köti az általa vállalt szavatossági, illetve kártérítési kötelezettségek vonatkozásában. Ez a fajta biztosítás fedezetet nyújt az eladó számára a jövőbeni szavatossági és kártérítési igények kockázatával szemben. A vevő oldali tranzakciós biztosítást a vevő köti az eladó közvetlen részvétele nélkül. A vevő oldali biztosítás arra az esetre nyújt fedezetet a vevő számára, ha az eladó megszegi az adásvételi szerződésben vállalt szavatossági vagy kártérítési kötelezettségeinek valamelyikét.

A vállalati garancia egy szerződéses kötelezettségvállalás, amelynek keretében egy harmadik fél garantőr vállalja, hogy teljesíti a kötelezett által vállalt kötelezettségeket abban az esetben, ha ezt a kötelezett elmulasztja. A garanciát rendszerint az anyavállalat nyújtja, ritkábban pedig egy olyan testvérvállalat, amely ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozik, mint a kötelezett fél. Az igénybe vett garancia terjedelme az adott ügylet körülményeitől függ. A garancia ez alapján lehet teljesítési garancia (például olyan garancia, amely az eladó által az adásvételi szerződésben vállalt összes pénzügyi és egyéb kötelezettséget lefedi) vagy fizetési garancia (például az adásvételi szerződésben rögzített szavatossági igények kielégítésére irányuló eladói kötelezettségvállalással kapcsolatos garancia).

Egy adásvétel során a felek jellemzően arra alapozva állapodnak meg a vételárban, hogy a felvásárlási célpont bizonyos pénzügyi adatainak értéke (például a készpénzállomány, a hitelállomány és a működőtőke) egy előre meghatározott szinten lesz a tranzakció zárásakor. Sokszor előfordul azonban, hogy az átvilágítás során megvizsgált pénzügyi adatok és az adásvételi szerződésben rögzített egyenlegek már nem aktuálisak, így nem tükrözik megfelelően a felvásárolni kívánt vállalkozás vagy üzletág valós pénzügyi helyzetét. Éppen ezért a felek az adásvételi szerződésben gyakran kikötik, hogy a készpénzállomány, a hitelállomány és a működőtőke záráskori tényleges értékének függvényében változhat az ellenérték.

Vételár-visszatartásról beszélünk, ha a vevő által az adásvételi szerződés alapján az eladó részére fizetendő vételár egy részét a vevő egy meghatározott ideig visszatartja (így ezt az összeget a vevő az eladó részére történő kifizetésig szabadon felhasználhatja). Az eladó rendszerint előírja, hogy a vételár-visszatartás összege egy letéti számlán kerüljön elhelyezésre. A letéti számlát jellemzően az eladót vagy a vevőt képviselő ügyvédi iroda kezeli, és a visszatartott vételár mindaddig a számlán marad, amíg az összeg kifizetésre nem kerül valamelyik fél részére a letéti szerződésben és az adásvételi szerződésben foglaltak szerint. A vételár-visszatartás és a letéti számla biztosítékul szolgál az eladó számára arra az esetre, ha a vevő nem tudja kifizetni a vételár összegét annak esedékessé válásakor. A vevő szempontjából azonban kedvezőtlen konstrukcióról van szó, mivel a vevő átmenetileg nem fér hozzá a letéti számlán zárolt összeghez.

A zárómérleg elsődleges célja a vételár-kiigazítási mechanizmus alkalmazása. A vételár megfelelő kiigazítása érdekében a zárás napjára vonatkozóan zárómérleg készül, amely a releváns pénzügyi tételek aktuális értékét tartalmazza. A zárómérleg lehetővé teszi, hogy a vételár az eladó által a vevő részére ténylegesen átadott eszközök és kötelezettségek alapján, illetve a céltársaságnak az aláírás és a zárás közötti időszakra vonatkozó pénzügyi teljesítménye alapján kerüljön meghatározásra.